Személyes megjegyzések

A rendelések legfontosabb adatait nyilván fontos közölni egy honlapon. Nehéz kérdés azonban, hogy személyes megjegyzéseket is érdemes-e leírni. Amiért mégis belevágok, annak oka a következő: Mindig csodálom a betegek bátorságát, akik egyetlen honlap alapján rábízzák problémájukat egy idegen orvosra (például rám). Úgy érzem, hogy megérdemelnék, hogy kicsit többet tudjanak rólam, mielőtt döntenek. Persze ezzel azt is kockáztatom, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, amiket leírok, hiszen kicsit kényes témákról lesz szó. Hosszú gondolkodás után úgy döntöttem, hogy mégis vállalom a kockázatot – végül is ha elvárom a kedves leendő pácienseimtől, hogy bátran eljöjjenek, akkor ennyi rizikót nekem is vállalnom kell. 🙂

Miért lettem éppen bőrgyógyász?

Röviden: mert úgy gondoltam, hogy ez a legérdekesebb. Szerencsére ma is így gondolom, pedig az egyetem alatt és később is nagyon sok egyéb csábítóan érdekes dologgal találkozik az ember. Ennek cikknek az írásakor 39-féle “első” szakvizsga létezik! (Amikor Ön olvassa, már biztos még több)

Hosszabban : Több ismerősöm is úgy tippelte, belgyógyász leszek. Valóban érdekelt, azon belül is egyébként az immunológiai betegségek foglalkoztattak. Talán az tartott vissza a belgyógyászattól, hogy iszonyatosan nagy terület. Nincs orvos, aki át tudná tekinteni.

Gondoltam a nőgyógyászatra is, azon belül pedig a genetikára és prenatális diagnosztikára. Szívesen lettem volna részese egy ilyen gyorsan fejlődő területeknek. (A prenatális diagnosztika a magzat vizsgálatával foglalkozik, célja a fejlődési rendellenességek megelőzése). Az is felemelő érzés volt, amikor életem első szülését lebonyolíthattam. Fantasztikus érzés elsőként kézbe venni egy új embert. Amiért végül mégsem a nőgyógyászat felé vettem az irányt, annak oka az volt, hogy nem volt igazán elhivatottságom a nagy műtétek végzése felé, pedig sokakat éppen ez vonz a “manuális” szakmák felé. 5-6 órás műtétet pedig nem lehet úgy végezni, ha valaki nem vágyik erre.

Felmerült bennem a pszichiátria is, amely egészen más jellegű tudomány; szintén hihetetlenül érdekes tud lenni. Lelki problémái szinte mindenkinek lehetnek. Ráadásul ez az a szakma, amelyből talán a legnagyobb hiány van. A pszichiátria jól is ment, leginkább az tartott vissza, hogy esély sincs arra, hogy nagy rejtélyei a közeljövőben megoldódjanak. Egyszerűen túl bonyolult az agy.

Ötödév

Az orvosi tanulmányok során az ötödik év döntő fontosságú. Ekkorra már sok szakmából vizsgáztunk, néhányat pedig éppen akkor tanulunk. A bőrgyógyászatra is ötödéven jártunk. Kétségtelenül nagyon érdekelt, de amikor gyakorlatvezetőm megkérdezte, hogy nem akarok-e bőrgyógyász lenni, mert úgy látja, hogy ez engem érdekel és jól is megy, meglepett a kérdés. Nagy megtiszteltetés persze egy ilyen felvetés, de gondolkodási időt kértem. Valahogy egyszerűen addig nem gondoltam rá. Aztán ahogy a hetek teltek, rájöttem, hogy semmi más nem érdekel jobban. Szerencsére senki nem próbált le- vagy rábeszélni, így valóban önállóan dönthettem.

Egy apró lökés, ami azért mégiscsak befolyásolt, az Szegedi Gyula belgyógyász professzor volt, akitől megkérdeztem, hogy ha valamiért nem lehetne belgyógyász, mit választana. Gondolkodás nélkül mondta, hogy bőrgyógyász. Merthogy ott látszik a betegség. Nem kell laboratóriumi vizsgálatok tömegét vizsgálni, hogy tudjuk, mi történik a beteggel. Ehhez hozzátehetnénk, hogy belgyógyászati eseteknél sokszor csak akkor láthatjuk az elváltozást, ha meghal a beteg és boncolásra kerül. Tulajdonképpen akkor helyettem megfogalmazta, hogy mit is szeretek a bőrgyógyászatban: A bőrgyógyászat a belgyógyászat egy ága, méghozzá egy rendkívül “őszinte” ága: soha nem mondhatjuk egy betegnek, hogy “javulnak a laborparaméterei”. Ha nem lesz jobb a bőre, nem érdekli, hogy jobb-e a vérképe.

Az is előnye a bőrgyógyászatnak, hogy a műtétes szakmák örömeiből sem marad ki teljesen az orvos: nagyon sok kisműtétre nyílik lehetőség, ha valakit ez érdekel. A klinikán volt olyan időszak, amikor szinte minden nap operáltam is.

Ezt különösen azért szerettem, mert egyébként az egészségügy néha olyan, mint a gyerekmondóka (Ez elment vadászni…) Az első orvos az ambulancián dönt a kórházi felvételről, a második felveszi az osztályra, a harmadik (osztályvezető) megerősíti a műtét szükségességét, a negyedik megoperálja, majd az ötödik megnézi a szövettant, az egyik előző hazabocsátja, és mire visszajön a szakrendelésre, már a hatodik orvos az, akivel megbeszélheti a szövettani eredményt. Ez szervezésileg jó lehet, de nem csoda, ha a betegek néha csak kapkodják a fejüket, és elveszettnek érzik magukat. Ha magam megoperáltam (és néha meg is néztem a szövettant soron kívül), néhány orvost máris ki lehetett iktatni. Így már sokkal kevésbé érzi magát az ember fogaskeréknek, a betegek pedig kevésbé gondolják, hogy úgy bánnak velük, mint egy tárggyal.

Miért éppen annyiba kerül a rendelés, amennyibe?

Bár életrajzomban nem részleteztem, de az orvosi diplomám és szakvizsgám mellett van MBA diplomám is egy angol egyetemtől. Ez lényegében gazdasági diploma, ennek megfelelően tisztában vagyok az árképzési módszerekkel. A rendelésen mégsem tudtam ezeket az ismereteket közvetlenül alkalmazni. A diplomamunkám érzelem-közgazdaságtani témát dolgozott fel, és a magánrendelésem indításakor azon kaptam magam, hogy inkább ilyen megközelítést alkalmazok.

Több helyen dolgoztam már bérelt rendelőben, általában úgy, hogy a bevétel adott százaléka volt a tulajdonosé. Az árat nagyobbrészt a tulajdonos állapította meg. Az egyes tulajdonosok különböző elképzelései miatt igen tág határok között mozogtak a díjak. Ezt ugyan nem szerettem – hiszen én ugyanazt a munkát végeztem – de arra jó volt, hogy sok tapasztalatot szerezzek ezen a téren.

A legfontosabb tanulság az volt számomra, hogy bizonyos ár felett az emberek már kisebb csodát várnak. A probléma az, hogy a közgazdasági értelemben optimális ár már ebbe a tartományba nyúlik bele. (Ha véletlenül szakember olvasná: a marginális elemzésen alapuló – “ideális” – árképzésre gondolok.) Leegyszerűsítve ez az az ár, ami mellett a bevétel maximális. A csodavárással az a baj, hogy több a csalódott páciens. Miután nincsenek túlságosan sokan az elégedetlenek, ez a bevétel szempontjából tulajdonképpen jó – de az orvosnak nagyon rossz érzés, hogy rendszeresen van egy-egy páciense, aki úgy érzi, túl sokat fizetett az elért eredményhez képest. Még rosszabb, ha a szükséges ellenőrző vizsgálatokra nem jön vissza anyagi okokból – hiszen ez az eredményességet alaposan ronthatja.

Amikor végül teljesen saját rendelést indítottam (AnteMed), akkor ez alatt a lélektani határ alatt határoztuk meg az árat. Így kevesebb a bevétel, viszont kevesebb a csalódott páciens is. Ez persze jó érzés az orvosnak, bár néha visszaüt. Számos betegnél észleltem, hogy azt gondolja, hogy ha drágább egy rendelés, akkor jobb is.

Az ár mellett az is számít, hányszor kell elmenni a rendelésre. Egy fiatal vállalkozó például fél éven át kitartott előző bőrgyógyászánál, akinek összesen 250 ezer forintot fizetett ki ez alatt az idő alatt. Igen, negyed milliót. Abban a reményben, hogy meggyógyul. Végül eljött hozzám, ahol megmondtam neki, hogy ma még nem ismerünk végleges gyógymódot a problémájára. Állapota jól karbantartható, de néha ki fognak újulni panaszai. Bár kellemetlenül éreztem magam – mint mindig, amikor kellemetlen hírt kell közölnöm -, de szerencsére a fiatal vállalkozó teljesen pozitívan fogadta a dolgot, mert úgy érezte, hogy most már tisztán lát a kérdésben, és ez neki megérte a vizitdíjat. Szerencsére egyébként csak 2-3 olyan kollégát ismerek, akik ily módon “optimalizálják” bevételüket.

Budapesten az alap vizitdíj egyébként 5.000-20.000 Ft között váltakozik, a kontrollvizsgálat pedig 2.000 és 15.000 között. A mi rendelésünk az alsó harmadban található.

Volt olyan páciens, aki hozzánk járt, majd megpróbálkozott az egyik drága rendeléssel, ahol a többszörösét hagyta ott annak, mint nálunk előtte – ugyanazzal az eredménnyel. Ilyenkor az ember szívesen felemelné a vizitdíjat a duplájára, de végül maradunk a szokásos díjnál.

Ennek egy már-már mulatságos példája volt évekkel ezelőtt egy hölgy, aki hozzám járt (akkor még állami, vagyis ingyenes rendelésen is dolgoztam a veresegyházi Misszióban). Szintén olyan problémája volt, amit nem lehetett meggyógyítani, de elég jól rendben lehetett tartani. Bejelentkezett a Telki Kórház rendelésére, ahol a vizitdíj akkor 20.000 Ft volt. Megdöbbenve látta a rendelésen, hogy ott is velem találkozik.

Sokan hiszik azt is, hogy magánrendelésen eleve jobb az ellátás, hogy az ott dolgozó orvosok lelkiismeretesebben dolgoznak. Sajnos tapasztalataim alapján ez nincs így. Azokból lettek a legjobb magánorvosok, akik az államiban is igen jól teljesítettek, a kevésbé lelkiismeretesek a magánrendelésen sem műveltek csodát. Hasonlatos ez azokhoz a sportolókhoz, akik félvállról veszik az edzőmérkőzéseket, és azt hiszik, hogy majd a tétmeccsen fel tudnak pörögni. Ez csak keveseknek sikerül.

Azt viszont be kell ismernem, hogy én is türelmetlenebb voltam az állami rendelésen annak idején. Nem mentség, de talán magyarázat, hogy a klinikán gyakran 2-3 perc jutott egy betegre. Ez alatt meg kellett hallgatni a panaszát, megvárni, hogy a megfelelő ruhadarabot levegye, megmutassa tüneteit, majd felöltözzön. A 2-3 percbe még a dokumentálásnak is bele kellett férnie. Ha valakire 5 percet sikerült fordítani, már nagyon elégedett voltam.

A magánrendelés fő előnye, hogy részletesebb magyarázatra van lehetőség. Ezt nem mindenki igényli, de akinek ez a legfontosabb, az lesz a leginkább elégedett. Igyekszem magamtól is mindent részletesen elmondani, de az a legjobb, ha a beteg is kérdez. Ehhez persze nem árt előre átgondolni a problémákat.

A többi ár

A fentiekben az alap vizitdíjról írtam le a gondolataimat. A többi díjat ebből számoljuk. Ha valaki ugyanazzal a problémával tér vissza rövid időn belül, az lényegesen kevesebb energiát és időt vesz igénybe, ezért a díj is az egy harmada az alapdíjnak. Ha hosszabb idő után, vagy más problémával jön, akkor már több energia és idő szükséges átlagosan, ezért ez általában 2/3 díjat jelent. Szeretnénk elérni, hogy az anyagiak ne gátoljanak meg senkit abban, hogy visszajöjjön. A kontrollvizsgálat ugyanis látszólag rövid és egyszerű, de nem ritkán a gyógyulás múlik rajta. Volt egy páciensem, akinek felírtam a kezelést, majd megemlítettem, hogy egy hónap múlva meg kellene újra nézni. Ő azonban kiváltás előtt lemásoltatta a receptet, és egy ismerős orvossal (nem bőrgyógyásszal) rendszeresen felíratta ugyanazt. Fél év múlva visszajött, lényegében szemrehányást tenni, hogy nem javul megfelelően. Elmondtam, hogy attól függően, hogy az első kezelésre hogy reagált, általában egy hónap után más szerekkel is ki kell egészíteni a terápiát. Bevallotta, hogy azt hitte, csak azért hívtam vissza, hogy több legyen a bevétel. Tanulság: ha első látásra nem bízunk az orvosban, inkább menjünk máshoz. Szerencsém van, mert sokan bíznak bennem, ha a többi elpártol, én is jobban járok, ők is. Legkiválóbb kollégáimról is tudom, hogy vannak páciensek, akiknek “nem jönnek be”. Ez teljesen normális, mindennapos dolog.

Anyajegy szűrővizsgálat ára

Az anyajegy szűrővizsgálatot kedvezménnyel végezzük (a családi kedvezmény esetén akár negyed áron). Ez nem azért van, mert a szűrővizsgálat könnyebb lenne – sőt, ilyenkor óriási a felelősség – hanem azért, mert nem szeretném, ha bárki is anyagi gondok miatt nem jutna el szűrővizsgálatra.

Van egyébként még egy oka az alacsony árnak: a szűrővizsgálat alapján tudunk árajánlatot tenni a műtét árára – ha szükséges.

Persze ilyenkor is lehet egy probléma, a magam részéről autószerelő-dilemmának nevezem. Az autószerelő is annál többet keres, minél drágább alkatrészeket ajánl (amik persze nyilván jók), és kisebb kopás esetén is cserét javasol.

Nálunk is állandóan fennáll ez a helyzet: nekünk végül is az a jó, ha sok anyajegyet távolítunk el. Egyrészt azért jó, mert abból nem lehet baj, ha túl óvatosak vagyunk. Azért is jó, mert több a bevétel. De a beteggel kitolás, hiszen egyetlen műtét is több tízezer forint lehet. Van, akinek ez komoly összegnek számít.

Miután külső ellenőrzés itt sincs, magamnak kellett kitalálni olyan elvet, amivel igazolni tudom, hogy korrektül dolgozom. Ehhez az ötletet a “nyugati” egészségbiztosítók gyakorlata adta: általában azt tartják elfogadhatónak, ha három “biztonság kedvéért” eltávolított anyajegyből legalább 1 rosszindulatú. Nálunk Magyarországon az arány inkább 1:10 (bár erről statisztikám nincs). Ez azt jelenti, hogy 10 anyajegyből 9-et “feleslegesen” távolítanak el. A magam részéről igyekszem elérni az 1:3 arányt, ami megfelel a kíméletlenül takarékos magánbiztosítók elveinek, és jelentősen jobb, mint a gazdag magyar egészségügy arányai 🙂

Egyéb beavatkozások árai

A jóindulatú növedékek elektrosebészeti vagy mechanikus eltávolítása időegységre számítva drágább, mint az egyszerű vizsgálaté. Ennek több oka van.

  • Viszonylag drága eszközt kell hozzá használni
  • Nagy gyakorlat szükséges ahhoz, hogy véletlenül se távolítsunk el olyan elváltozást, amit ily módon nem szabad
  • Ezek esztétikai (vagyis nem életmentő) beavatkozások

Ennek ellenére áraink ebben az esetben sem magasabbak az átlagos budapesti áraknál.

Előfordul-e késés a magánrendelésen?

Sajnos igen. Az időbeosztás szoros, ezért viszonylag kis gikszer is elegendő ahhoz, hogy elcsússzunk. És a késést nagyon nehéz behozni. Persze lehetne kevésbé szoros időbeosztást használni, és akkor a csúszás minimális lenne. Egyszer hívtak egy induló magánklinikára, ahol ezt a problémát kívánták megoldani, egyrészt a betegek ritkább ütemezésével, másrészt luxus körülményekkel, hogy ha mégis várni kell, az minél kellemesebb legyen. Mondanom sem kell talán, hogy itt a díj több, mint kétszerese lett volna a miénknek, és még akkor sem lehetett volna 100%-ban kiküszöbölni a késéseket.

Amikor az én hibám a késés

Előfordult (talán 2-3x az elmúl néhány év alatt), hogy később tudtam elkezdeni a rendelést. Ez leginkább forgalmi dugó miatt fordulhat elő. Előfordult az is, hogy nem koncentráltam eléggé, és a pácienst hagytam hosszabban mesélni, mint az indokolt lett volna. Ezek összesen a késések kb 10%-át adják. Az esetek 90%-ában bonyolultabb a helyzet

Amikor bonyolultabb a helyzet

Aladár 10.00
Bianka 10.20
Cecília 10.40
Diána 11.00

Képzeljük el a következő helyzetet: Aladár 10 órára kapott időt, Bianka 10.20-ra, Cecília 10.40-re, Diána pedig 11 órára. Aladár azonban dugóba kerül, és csak 10.15-re érkezik meg, egyszerre Diánával (aki jóval hamarabb jön, mint az ő időpontja). Elkezdjük megbeszélni Aladár problémáját, miközben Bianka megérkezik (amiről persze én nem is tudok, hiszen nem látok ki a váróba). Mit kellene ilyenkor tenni? Igyekszem persze Aladárt gyorsabban ellátni, és mondjuk meg is takarítok 5 percet. Béla így is 10.20 helyett 10.35-kor jön be. Részletesen elmondja problémáját. Őt nem sürgethetem, hiszen ő is türelmesen elviselte, hogy az előző páciens később jött ki. 20 perc helyett végül 30 percig van bent. Kijön 11.05-kor. Cecília [10.40] ekkorra már nagyon ideges, hiszen ő úgy gondolta, hogy 11-re végez, és még a munkahelyére is vissza szeretne érni ebéd előtt. A legszebb, hogy Diána [11.00] még lázítja is Cecíliát, hogy ő már egy órája ott van, és azt látja, hogy egyetlen időpontot sem tartunk be. A fentiek nagyjából megfelelnek egy megtörtént esetnek, a nevek persze kitaláltak, a könnyebb követhetőség érdekében ABC sorrendben vannak.

Az egyetlen “igazságos” megoldás az lenne, ha Aladárt nem látnánk el. Ő persze fel lenne háborodva, hogy így büntetjük – mindössze negyed óra késésért. Még kevésbé lehetett megtenni ezt azzal a beteggel, aki 154 kilométert utazott egy másik városból, késve érkezett, ráadásul rendkívül bonyolult problémával. Természetesen megtehettem volna, hogy mondjuk este kilencre visszahívom, de inkább vállaltam a többi beteg esetleges morgolódását. Szerencsére aznap nagyon barátságos társaság jött össze, megértették a problémát. További apró szerencse volt, hogy egy bejelentkezett beteg nem jött el, így a késés nagyobb részét egy órán belül sikerült behozni.

Ilyen szerencsénk nem mindig van. Ha valaki tud megoldást, sürgősen írja meg nekünk, megfelelően jutalmazni fogjuk. (Komolyan!)

A késést a magam bőrén is megtapasztaltam: fogorvosnál voltam, ráadásul régi ismerősnél (vehetjük úgy, hogy “protekciós” beteg voltam). Két órát vártam, pedig pontosan ott voltam. Később kiderült, miért: egy foghúzás során beletört a fog, és nem sikerült kiszedni gyorsabban. Nem örültem a két órás várakozásnak, de volt nálam szakirodalom, így legalább tovább is képeztem magam a két óra alatt. Ennyit ritkán tudok rászánni egyvégtében 🙂

Több módszerrel próbáljuk megoldani a kérdést, például úgy hogy a kontrollvizsgálatra is 15-20 percet adunk, akkor is, ha elegendő lenne 5 perc is. Az esetek nagy részében a csúszásokat egy órán belül be tudjuk hozni, így nem halmozódnak.

Még egyszer megemlítem: ha valaki tud jobb megoldást, szívesen meghallgatjuk.

Még a Budai Allergiaközpontban rendeltem (ahol lényegesen magasabb a vizitdíj), amikor ugyanez volt a probléma. A rendelő tulajdonosa heteket dolgozott a probléma megoldásán, végül egy egész oldalas szabályzatot dolgozott ki a recepciós számára, hogy hány perces késésnél mit kell tenni. A recepciósnak ez jót tett, mert legalább nem őt szidták, de a problémát ez sem oldotta meg.

Budapest IX. ker, Soroksár

A fentiek a budapesti, Bartók Béla úti rendelésre (AnteMed Poliklinika) érvényesek. Ez “saját” rendelés, itt én vagyok felelős, ha valami nem tökéletes.

A soroksári rendelés kissé másképpen működik. Ide később társultam be, így a már korábban kialakult rendet nyilván nem akartam megváltoztatni. Nagy forgalmú, gyors rendelések vannak itt, kevésbé szigorú időpontokkal. Tapasztalatom szerint az ide járók előnyben részesítik a gyors ellátást, sokszor időpontkérésre sem szeretnek időt vesztegetni. Ennek megfelelően torlódások előfordulnak. Az javít a helyzeten, hogy érdekes módon nagyobb részük kevésbé igényel részletes magyarázatot, mint a Bartók Béla úton.