Vérvétel hajhullás miatt
Ennek a kérdésnek a kapcsán néhány általánosabb problémát is érdemes megbeszélni. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem szólnék, mert nem biztos, hogy mindenkinek szimpatikus lesz a válasz.
A kérdés
28 éves férfi vagyok, hajhullás miatt szeretnék vérvételre menni és érdekelne, hogy miket érdemes megvizsgáltatni a vérben a hajhullás megállapítására.
Köszönöm válaszát!
A válasz
A hajhullás jellegétől függ.
Kommentár
Tudom, tudom, már megint egy kicsit röviden válaszoltam, ami egyesek számára arrogánsnak tűnhet, de itt az ember vagy röviden válaszol, vagy nagyon hosszan. Az ilyen kérdésre egyébként legegyszerűbb lenne egy hosszú laboratóriumi listát adni (a vérképtől a hormonvizsgálatokig), de nem érezném helyesnek ezt az eljárást. Hogy miért? Ha az orvos látja a pácienst, már a megjelenése alapján felvethető néhány lehetséges ok. A hajas fejbőr és a hajszálak vizsgálata még pontosabban behatárolja, hogy milyen típusú vizsgálatokat érdemes elvégeztetni.
Persze az is járható út lenne, hogy minden lehetséges vizsgálatot elvégeztetünk – ami csak van a laborban, – aztán majd kiderül valami. Sajnos ez nem ideális: egyrészt pocsékolás, hiszen biztos, hogy jónéhány olyan vizsgálatot rendelünk meg feleslegesen, ami már egy ötperces beszélgetéssel is elkerülhető lenne – és ezt valakinek végül ki kell fizetnie.
Nézzünk egy példát: adott egy makkegészséges férfi, akinek férfias típusú kopaszodása kezdődik (fejtető, homlok két oldala). Nagy valószínűséggel semmilyen laboreltérést nem fogunk találni – még hormoneltérést sem. És ha találnánk is egy kicsit emelkedett férfihormon szintet, mihez kezdenénk vele? (Nőknek ilyenkor megfelelő fogamzásgátlót lehet javasolni …).
A másik probléma, hogy egy „pozitív” laboreredmény legtöbbször nem értékelhető anélkül, hogy valamit még tudjunk a betegről. Orvosokkal is előfordul, hogy egyetlen laboreredményből próbálnak következtetést levonni. Néha sikerül, gyakran viszont a nagy melléfogások melegágya.
Megtörtént eset: egy férfi kért „teljeskörű laborvizsgálatot”. Az eredmények közül egy volt emelkedett, a gamma-GT. Megnézte az Interneten, és azt találta, hogy májrák esetén emelkedett. Másutt utánanézett a májráknak, és ennek alapján megállapította magáról, hogy halálos beteg. Az elkerülte a figyelmét, hogy a gamma-GT mérése annyira érzékeny, hogy akár egy-két pohár bor is megemelheti, sőt, néha látszólag ok nélkül is előfordul kisebb emelkedés. Hogy egy hasonlattal éljünk: rákos beteg lehet lázas, de önmagában egy lázból nem érdemes rákra gondolni.
Másik példa: a múltkor nálam járt egy beteg, akinél rövid vizsgálata után felmerült bennem a vashiányos vérszegénység lehetősége. Mondtam, hogy érdemes lenne egy laborvizsgálatot csináltatni. A páciens büszkén előhúzta a több oldalnyi (több, mint száz adatot tartalmazó) listát, hogy ő már „teljeskörű” vizsgálatot végeztetett saját elképzelése alapján. Mondanom sem kell talán, hogy éppen a vasat nem nézette meg…
Sokan vannak, akik azt a háziorvost kedvelik, aki kérésükre kiírja a laborvizsgálatokat, minden különösebb akadékoskodás nélkül. A magam részéről jobban kedvelem azokat a kollégákat, akik legalább egy rövid tájékozódó vizsgálat után tesznek javaslatot laborvizsgálatokra. Ez nem csak hatékonyabb, hanem gazdaságosabb is, ráadásul az összefüggéstelen laboradatok miatti aggódás is elkerülhető így.