A kórelőzmény (anamnézis)

A betegségek felismerésének egyik legfontosabb eszköze, mégis a legtöbb laikus nem sokat tud róla, és néha az orvosok sem veszik elég komolyan. [latinos írásmóddal: anamnesis; angolul: (medical) history.]

Miről van szó?

A betegvizsgálat elején az orvos feltesz néhány kérdést – mindegy, hogy az illető belgyógyász, bőrgyógyász, sebész, vagy bármi más. Legtöbbször azt kérdezi, hogy mikor kezdődtek a tünetek, hogyan kezdődtek, milyen panaszokat okoznak. Azt is nagyon fontos kideríteni, hogy amit látunk, az még az eredeti tünet, vagy már történt kezelés, ami módosíthatta a panaszokat.

Nem okvetetlenkedés

Tapasztalatom szerint a legtöbb beteg örül, ha az orvos kíváncsi a panaszokra, de van, aki a kérdéseket időhúzásnak gondolja, mert szeretne már a „lényegre” térni, hogy megtudja, mi baja, és hogyan kell kezelni. Említek ezért néhány példát, hogy miért is fontos az anamnézis.

Példák

Lefolyás

Nem mindegy, hogy például egy daganat mennyi idő alatt nőtt meg. A páciensnek persze nyilvánvaló, de az orvos nem tudhatja, hogy néhány hét, vagy 10 év alatt lett akkora, amilyennek most látjuk. A gyors növekedés ugyanis felveti annak a lehetőségét, hogy esetleg rosszindulatú dologról van szó. Ennek a fordítottja is előfordul: a Keratoacanthoma nevű növedék teljesen jóindulatú növedék, de még a rosszindulatú daganatoknál is gyorsabban nő. Ebben az esetben éppen ez az információ segít a bőrgyógyásznak.

Foglalkozás

Nyilvánvaló, hogy például egy kéz ekcémánál nem mindegy, hogy valaki könyvelő (ahol nem nagyon találkozik vegyszerrel), vagy fodrász, esetleg szobafestő – akiknél festékek gyakran okoznak allergiát. Egyszer például az merült fel bennem, hogy a páciensem autószerelő vagy valami hasonló (náluk olajok okozhatnak pattanásszerű tüneteket), de percekig nem jutottunk előre, ugyanis irodai munkát végzett. Aztán szerencsére másképp kérdezve visszatértem a témára, és kiderült, hogy hobbiból rali autókkal foglalkozik.

Gyógyszer allergia, gyógyszer-kiütés

Miután nincs senkire ráírva, hogy milyen gyógyszerekre allergiás, erre is rá kell kérdeni. Nem ritka a gyógyszerallergia, de sajnos még gyakoribb a fordítottja: amikor a beteg és kezelőorvosa azt hiszi, hogy allergiás egy gyógyszerre, pedig nem. Ez egészen addig nem döntő kérdés, amíg sokféle gyógyszerből választhatunk. De életmentő gyógyszerek esetében igen nagy baj lehet abból, hogy a betegnek nem merik adni a szükséges gyógyszert. Gondos kikérdezéssel ezek a kérdések tisztázhatók.

Az ilyen bonyodalmak megelőzésére nagyon fontos, hogy amikor egy gyógyszer szedése mellett kiütés jelentkezik, akkor ezt a kezelőorvos pontosan rögzítse, leírja a tüneteket és – FELVEGYE A KÓRELŐMÉNYT!! Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy valóban összefüggtek-e időben a tünetek és a gyógyszerszedés (ez bonyolult kérdés, ugyanis a tünetek nem akármikor jöhetnek, hanem bizonyos idő elteltével.)

Sajnos ez gyakran elmarad (vagy a páciens nem őrzi meg a leleteket), és utána utólag nagyon nehéz kideríteni az igazságot. A gyógyszerallergia laboratóriumi diagnosztikája ugyanis rendkívül drága és nehézkes. Csak kivételesen, nagyon pontosan meghatározott esetekben végzik, kevés helyen elérhető.