Castellani oldat

A Castellani oldat régebben nagyon népszerű volt a bőrgyógyászok körében, magam is gyakran alkalmaztam. Igen jó baktérium-ellenes szer, ráadásul a fertőzött sebek enyhe viszketését is csökkentette, így segített megelőzni a fertőzés vakarózással történő terjedését. Használatát azonban korlátozta feltűnő, élénk bíbor színe. “Feltalálták” ezért a “színtelen Castellani”-t, mely ma is kapható, ellentétben a “régi”, eredeti színes Castellanival. (A színtelen változat hivatalos neve: “Solutio Castellani sine fuchsino”).

Érdemes megtekinteni a színes oldat fő összetevőit:

  • fukszin
  • rezorcin
  • fenol

A fukszin igen erős baktérium- és gombaellenes anyag. A rezorcinnak is van ilyen fertőtlenítő hatása, bár valamivel gyengébb. Ráadásul hátránya, hogy időnként allergiát okoz – legalábbis gyakrabban, mint  a fukszin. A színtelen Castellani úgy születik, hogy a fukszint egyszerűen kihagyják az oldatból. Vagyis kimarad a fő hatóanyag, és bent hagyjuk a fő mellékhatást okozó szert. Ezért manapság alig alkalmazzák a bőrgyógyászok a Castellanit, hiszen ma ez a színtelen változatot jelöli. Hogy ritkábban használjuk, abban az is szerepet játszik, hogy a fukszin és a fenol tulajdonképpen mérgező anyagok. Ez elsősorban akkor jelenthet gondot, ha valaki megissza – ami nem túl gyakori. Az is veszélyt jelenthet azonban, ha valaki nagy, nedvező (hámhiányos) területre viszi fel, mert így túlságosan sok felszívódhat. Ezt persze (főleg régebben) minden bőrgyógyász tudta, így a gyakorlatban ez sem jelentett gondot. Ugyan néha mi,  bőrgyógyászok nosztalgiázunk, hogy jó lenne egyes esetekben, de általában jól megvagyunk nélküle.